Helyzetjelentés

Megérkeztem - kisebb bonyodalmakat követően - Angliába még március végén. Két nappal később pedig már dolgoztam is.

Először kicsit aggódtam, hogy hogy fogok visszaszokni, sőt még az angol is frusztrált, de végül minden elég gördülékenyen ment. Olyan, mintha hónapok óta itt lennék. Vannak pajtijaim, jóban vagyok a főnökeimmel, sokszor megdicsérnek - ma a manager csokitojásokat nyomott a zsebembe, és diszkréten megjegyezte, hogy nagyon elégedett velem és köszöni, hogy ennyit dolgoztam az ünnep alatt. Ja, igen, a Húsvét a vendéglátásban őrültek háza. 

Egyelőre nem hiszem, hogy itt fogok tudni a regényemmel foglalkozni - de kész szerencse, hogy néhány fejezetet még otthon megírtam, így nem maradtok frissítés nélkül :D

Remélhetőleg pár héten belül átköltözhetünk egy nagyobb szobába, mert amiben most vagyunk, az tényleg egy LYUK. Nagyon borzasztó dolgokra készültem, és valószínűleg ki is lennék rajta borulva, ha nem így teszek előzőleg... de a számításaimhoz képest egész jó ez a hely :D rendelünk még pár holmit, hogy otthonosabbá tegyük, de pár hónapot - egy évet max. - le fogok tudni húzni itt... főleg, ha jó lesz a fizu :D

Múlt szerda óta minden nap dolgoztam, 47,5 órám volt a múlt héten... ja, itt vasárnap kezdődik a hét! :D (ma és tegnap összesen 17-et voltam) Most már szerencsére nyugisabb lesz, épp a legnagyobb hepajra csöppentem ide. Igazából emlékszem durvább napokra is a korábbi felszolgálós évekből, szóval lehetett volna rosszabb is... de végül is nem baj, ha itt ilyenek a legkeményebb napok :D

Csütörtök este töltöm fel a 8. fejezetet :)