Életjelek

Jövő héten végre műhelygyakorlat is lesz a marketinges tanfolyamon, tökre várom! 

Ma jött ki igazán, hogy mennyire kezdem túlhajtani magam - egész nap fájt a torkom meg irtó nyomott és gyenge voltam. Este találkoztam volna az egyik barátnőmmel, de már annyira az lebegett a szemem előtt, hogy ágyikó, meleg kakaó és paplan, laptop és punnyadás, hogy lemondtam,

Hajdanán törikönyv és mobil fólia voltak

Itthon szokatlan rend fogadott. (két irtó rossz kiskutyánk van a barátommal, 30 négyzetméteren élünk egy egylégterű garzonban, szóval képzelhetitek... ) Van kis cuki pelusuk, és tök okosak, mert 95%-ban oda is végzik  a dolgukat napközben, amíg mi dolgozunk, Amikor így  este 9-kor hazaesek, általában szalad a ház: mindenütt kutyajátékok, a szárítóról leráncigált zoknikupacok, innen-onnan elcsent és ezer darabra cincált papírfecnik várnak, na meg két teli pelus. Most csak barátom rohadt drága fülesét rágcsálták szét - amit, mint kiderült, a felakasztott kabátjának a zsebéből loptak ki úgy, hogy a kabát azóta is a fogason van, mintha mi sem történt volna -, viszont sehol egy árva kaki :D Tudom, ez így nagyon hülyén hangzik, de képzeljétek csak el, hogy tűvé tettem az egész nyamvadt 30 nm-t, hogy megtaláljam, mégis hova sikerült nyomniuk az illatozó barna macikat, de csak nem találtam egyet sem, és büdi sem volt. (Ugye érzitek a rejtélyt? Reggel 8 és este 9 között nem szartak! :D)

Na mindegy, kitakarítottam, összeszedtem a játékaikat, felmostam hipós vízzel, felmostam illatos-takarítószeres vízzel, zuhanyoztam, kajáltam, a kutyák is kajáltak, aztán most itt vagyok. És mindjárt meghalok :D

Múlt héten történt egy nagyon vicces és egyben kínos dolog velem, amiről szeretnék majd írni, mert később biztosan hálás leszek érte magamnak, hogy megemlékeztem arról az estéről - ez viszont több időt és energiát igényel a háttérsztori miatt.

Pár napja megkaptam a bétámtól A mágia őrzőjének 10-11. fejezetét javítva, aminek nagyon örültem :)) Holnap este szerintem fel is teszem a folytatást, ha végre sikerül megcsinálnom mindent. 

Holnap megyek haza (szüleimhez), ami írás-ügyileg azt jelenti, hogy talán lesz esélyem hozzáfogni az Egy könyvmoly vallomásához is. Még mindig nincs ötletem, de erősen hiszek benne, hogy egyszer csak felgyúlik az a bizonyos lámpás a kobakomban - ez pedig nem másnak köszönhető, mint persynek :) ezúton is köszönöm a bíztató szavakat az előző posztom kapcsán :)) ezt az bejegyzést is emiatt kezdtem most írni - annyira felvillanyozott, hogy írtál, hogy muszáj volt azonnal valamit reagálnom :D egyrészt már annak nagyon örültem, hogy van, aki olvasta a blogomat :D az, amit pedig írtál, ahh. nagyon köszönöm, tényleg sokat segítettél vele :)) azt hiszem, nálam az írás túlnyomó részt lelkesedés és önbizalom kérdése, a többi jön magától. Remélem, hogy hétvégéig kitart - illetve hát holnap estig legalább -, és végre jöhetek a folytatással. Csak ezen kéne túllendülnöm, és akkor talán már menne, mint a karikacsapás. 

Azt hiszem, magát a HP-t is újraolvasom. Mindjárt itt a karácsony, és tavaly kivételével minden évben ilyenkor olvastam újra.

Pár nap múlva jelentkezem - remélem, egy-két új fejezettel együtt :)