Téli szünet

Nos, ismét visszatértem az éterbe.

Azt kell mondjam, durva volt ez a két hét.

Először is a frissítésekről, aztán leírom, mi minden történt velem :D

1, MA várható frissítés: Another World for Love-ból illetve A Mágia Őrzőjéből

2, A továbbiakban ebből a kettőből várható még idén 2-2 fejezet, aztán meglátjuk. A Mágia Őrzőjében lassan elérünk ahhoz a kritikus ponthoz, ameddig meg van írva eddig a sztori :D Tehát most a szünetemet elsősorban azzal szeretném tölteni, hogy újabb néhány fejezetet hozzáteszek, hogy ne kelljen sokat várni majd később sem.

Egyelőre ennyit az írás részéről.

Ugye említettem, hogy barátom kiköltözött Angliába, ez pedig elég sok megoldandó problémát magával hozott.

A kiköltözésről már inkább nem is írok, egy rémálom volt, ami sajna esélyes, hogy még mindig tart, de mindegy. Megoldom okosban :) A lényeg, hogy a korábbi szívélyes kapcsolatom a tulajjal véget ért :D

A melóban egész jól mennek a dolgok, bár még mindig nagy esélyt látok rá, hogy előbb-utóbb becsődöl a cég. Pontosabban valószínűleg csak azért nem fog, mert egy egyház támogatja, aminek a nevét inkább le sem írom, mert mégbajba kerülök... Mindenesetre ha valaki a szervezetlen cégműködésről írna szakdogát, forduljon hozzám bizalommal.

Nem szeretnék arról rinyálni, hogy mennyire hiányzik a barátom, mert az is csak ront a helyzeten. Bőven elég, hogy neki minden nap elmondom :D Úgy néz ki, hogy március-április körül megyek én is utána, de még mindig nem tudom, hogy ez-e az okos döntés. Nem sok kedvem van visszamenni felszolgálónak, akkor sem, ha 300 ezret kapok érte egy hónapban... pláne, hogy ha ügyesen sakkozom, itthon is simán megkereshetem ezt a pénzt olyan munkával, amit még szeretek is. Szóval nem tuuuudoooooom.

A legutóbbi sztorim meg elég friss, egészen pontosan pénteki. Reggel hőemelkedésem volt, de úgy voltam vele, hogy áh, mindegy, ez még belefér, és elindultam dolgozni. Délután mentem volna fodrászhoz meg találkoztam volna este egy ismerősömmel - na, neki már a vonaton írtam, hogy rakjuk át máskorra.

Már csak egy megállóra voltam a Keletitől, amikor nagyon szarul lettem; kavargott a gyomrom, és azt hittem, hogy odahányok a folyosóra. Aztán minden elsötétült, és éreztem, hogy mindjárt elájulok. Pedig ültem. Nagyon durva volt, tisztára pánikoltam, hogy úristen, kinek szóljak, mert akik körülöttem voltak, mind olyan fiatalnak tűntek... aztán mire elhatároztam volna magam, már nem láttam, nem hallottam, kivert a víz meg minden. Végül sikerült megnyugtatnom magam, sok mély levegő meg minden, de már rég megálltunk a Keletiben, amikor összeszedtem magam. Vicces, mert senkinek nem tűnt fel, hogy majd meghaltam :D Még mindig nem láttam semmit, vakon tapogatózva szálltam le a vonatról... aztán amikor már végre levegőn voltam, kitisztult a látásom is. Ajj, nagyon ijesztő volt. Vagy tíz percre elvesztettem a látásomat.

Hívtam is anyát, hogy jöjjön értem, mert az biztos, hogy nem vonatozom haza :D

Aztán rögtön mentünk is dokihoz, és mondta, hogy valószínűleg hirtelen ment fel a lázam és ezért ájultam el. Szóval pénteken kicsit kivoltam, egész nap aludtam utána... 

De most meg már mintha mi sem történt volna. Tegnap még lázas voltam, de ma már félig kitakarítottam a szobámat, és tök jól vagyok :D Úgyhogy szerencsére nem tartott sokáig, és dolgoznom sem kell már idén.

Pamacs meg így néz rám állandóan: